Edgar Wright és Simon Pegg 2004-es, Haláli hullák hajnala című filmjükkel új műfajt teremtettek, a romzomcomot, azaz romantikus zombikomédiát. A filmkészítőkre valóságos díjeső hullt a bemutatása után, és Wright, Pegg és kollégáik azon kezdtek gondolkodni, hogy milyen hozzá fogható filmet forgathatnának. A válasz, mint kiderült, Wright múltjában volt keresendő. A filmes egy Somerset megyei kisvárosban, Wellsben nőtt fel, és megszállott rajongója volt a rendőrfilmeknek. Sokszor egész éjjel fennmaradt, hogy megnézhesse őket a tévében. – Tizenhét éves koromig nem volt videóm – mondja Wright nevetve. – Ezért alvás helyett is tévét néztem. Szenvedélyesen szerettem a rendőrfilmeket, különösen a Piszkos Harry (Dirty Harry) filmeket, a 60-as és 70-es évek filmjeit, mint a San Franciscó-i zsaru (Bullitt) vagy a Francia kapcsolat (The French Connection), és a 80-as évek filmjeit, mint a Halálos fegyver (Lethal Weapon) vagy a Drágán add az életed (Die Hard).

Amikor Wright és Pegg először beszéltek arról, milyen filmet készítsenek a Haláli hullák hajnala után, több ötlet is felmerült, ám Wright leginkább egy rendőrfilmet szeretett volna forgatni. Ezért azt javasolta, készítsenek egy filmet, ami olyan lesz az akciófilmek között, mint amilyen a Haláli hullák hajnala a zombifilmek között: egy tipikusan amerikai műfaj darabja összetéveszthetetlenül brit környezetben, nagy adag humorral fűszerezve. – A bűnügyi filmeknek nagy hagyománya van Angliában, de kevés angol rendőrfilmet ismerünk, és ezt a hiányt igyekszünk most pótolni – magyarázza Wright. – Még kevesebb angol rendőrfilm használja az egyenruhás rendőrökre jellemző szimbólumokat. Ha más országban élő embereket kérdezek erről, mindig azt mondják: „Aranyosak a sisakjukban, de vicces, hogy nincs is náluk fegyver!" Ezért ezeket a kérdéseket tettük fel magunknak: Hogyan hozzunk létre egy új, brit filmműfajt, ami brit rendőrökről szól, és hogyan tegyünk bele sok-sok fegyvert?

A válasz nemsokára megszületett: a megoldás egy nagyszabású akciófilm Pegg-gel a főszerepben.

Pegg és Wright a történet megírása előtt kiterjedt kutatómunkát végeztek, melynek során legelőször újra megnézték kedvenc rendőrfilmjeiket, hogy ihletet merítsenek belőlük. Nagyjából kétszáz filmet néztek végig, és ezek közül kettőre, a Holtpontra (Point Break) és a Bad Boys 2-re közvetlen utalást tesznek új filmjükben, hiszen azok fontos részét képezik Danny Butterman DVD-gyűjteményének. – Az egyik jelenetben Nicholas és Danny a Bad Boys 2-t nézik, és Martin Lawrence mond valamit, aminek a filmünk története szempontjából jelentősége van – mondja Pegg.

A film azután kezdett igazán formát ölteni, hogy Wright és Pegg felkeresett több igazi rendőrt Londonban, Somersetben, Gloucestershire-ben és Wiltshire-ben. – Interjúkat készítettünk londoni rendőrökkel, és meglátogattunk tizenöt vidéki kapitányságot is – mondja Wright. – Egy héten át tartottak az interjúk a különböző rendőrökkel, és ez idő alatt hatalmas segítséget kaptunk, mert mind nagyon segítőkészek és közvetlenek voltak, és rengeteg apró részlettel szolgáltak.

Számos ilyen részlet felbukkan az elkészült filmben, mint például a rendőrök által fogyaszott édességek hierarchiájának említése, vagy Angel azonosítószáma, amely egy valódi rendőrfelügyelőtől származik. Wright és Pegg egy ízben elkísérték egy eseménydús bevetésre. – Egy főúton autóztunk Somersetben, amikor egy hang azt mondta a rádión, hogy gond van. A felügyelő azonnal bekapcsolta a villogót és a szirénát, és már száguldottunk is ezen a vidéki úton vagy 130-cal. Én és Edgar csak annyit mondtunk, hogy „Úristen!"

-- a sajtóköny alapján --