Szakítva a hagyományokkal, az akciófilmekre jellemző „háromfelvonásos” szerkezet helyett Pegg és Wright a Vaskabátok című filmet két élesen elkülönülő részre osztották: az első szándékosan visszafogott, és Angel tehetetlenségét mutatja be, amikor kénytelen eltűnt hattyúkkal foglalkozni egy olyan faluban, ahol látszólag soha semmi említésre méltó nem történik... kivéve persze néhány rejtélyes halálesetet, amelyekről Angel sejteni kezdi, hogy egyáltalán nem balesetek. A film második felében pedig Angel elhatározza, hogy fegyvert fog a gonosz ellen, és az események felpörögnek: ekkor következnek a lövöldözések, az autósüldözések és a robbanások. – Nem akartuk elrontani a idilli, angol vidékről bennünk élő képet azzal, hogy már az elejétől fogva erőszakos jeleneteket mutatunk – magyarázza Wright. – A hangnem lassan változik. Végeredményben a film szerkezete Simon és Nick karaktereinek fejlődését követi, hiszen az ő kapcsolatuk áll a film középpontjában.

– A drámai változás akkor következik be, amikor még igazából semmi sem történt – folytatja Wright. – Danny megnézeti Nicholasszal a Holtpontot és a Bad Boys 2-t egymás után, és mivel késő van, mindketten elalszanak a Bad Boys 2 alatt. Tetszett az az ötlet, hogy bár alszanak, Michael Bay szavai bejutnak a tudatalattijukba. Ettől változik Nicholas kőkemény rendőrré!

Pegg és Wright már kezdetben is tudták, hogy ez a hirtelen hangnem- és tempóváltás a nézőket meglepetésként érheti. A brit krimiből robbanékony amerikai akciófilmbe átváltó stílus megnevezésére a páros egy új kifejezést alkotott: popcornlogika.

– Ez Bruckheimer törvénye – mondja Pegg nevetve, Jerry Bruckheimer akciófilm-producerre utalva. – A popcornlogika a mi kifogásunk arra, hogy miért voltunk következetlenek! Nem, természetesen mindig gondosan dolgozzuk ki a cselekményt, hogy az események logikusan kövessék egymást, és minden hihető legyen. Viszont a popcornlogika azt sugallja, hogy sok nagyszabású akciófilm elvárja a nézőktől, hogy egy időre abbahagyják a hitetlenkedést. Mi mindkettőt egyszerre akartuk a filmünkben, ezért néhol szándékosan olyan dolgokat mutatunk be, amelyek a valóságban lehetetlenek. Például, amikor valaki tíz másodpercen keresztül repül a levegőben, miközben lövöldözik. A vége pedig teljes őrültség – akár egy videójáték, és sok pályán kell végighaladni, míg végül eljutunk a Nagyfőnökhöz.

Annak ellenére, hogy a film első fele visszafogott, Wright rendezői sítlusának köszönhetően távolról sem unalmas. – Mindig el tud kápráztatni. Olyan, akár egy gép. Soha nem áll meg – mondja róla Pegg. – Annyi trükköt kellett végrehajtani ebben a filmben, amennyit még sosem láttam. Edgar mindig igyekszik fejleszteni a stílusát. Nagyszerű hatást ért el flashbackekkel, és azzal a klasszikus Brian De Palma-féle módszerrel, amit a Gyilkossághoz öltözve (Dressed To Kill) című filmben ismerhettünk meg: amikor újra látunk egy korábbi jelenetet, észreveszünk valamit, ami először még nem tűnt fel.

De Palmán kívül Wright több másik rendező munkásságának is adózott a Vaskabátok című filmben, Tony Scott-tól kezdve Dario Argentóig. – Szerettem volna újra elmerülni a kedvenc rendőr- és akciófilmjeimben, és azok stílusában forgatni a filmet, ezért ez a kisvárosi történet egy Michael Mann-filmre jellemző hatalmas teret kapott a vásznon – magyarázza Wright. Ám nem csak a lövöldözés hollywoodi a filmben. – Amikor megkérdeztünk rendőröket, hogy szerintük mi a munkájuknak az a része, amit sosem dramatizálnak a filmekben, mind azt felelték, hogy a papírmunka – mondja Wright mosolyogva. – Ha bemész egy kapitányságra, és jelenteni akarsz egy bűncselekményt, legyen súlyos vagy kicsi, azt látod, hogy mindannyian az íróasztaluk fölé görnyedve végtelen űrlapokat töltenek ki. Ezért van a filmben sok papírmunka, de A tűzben edzett férfi (Man On Fire) stílusában! Mindez arról szól, hogy a rendőri hivatás legmindennapibb részét is úgy mutatjuk be, mint valami kemény, izmos munkát.

-- a sajtóköny alapján --